A helyszín, már csak közelségéből fakadóan is a Börzsöny lett, s az időpont is ki lett tűzve február 17.- 18.-19-ére. Ekkor indult el 19 főből álló elit csapatunk, hogy meghódítsa a Csóványost, valamint a Nagy Hideg-hegyet. Szállásunk az egykori nagybörzsönyi plébánia épület volt.
Csütörtök délután indultunk Alsógödről, és a koraesti órákban értünk a „bázisra”. Mindenki elfoglalta a maga ágyát, kicsit berendezkedtünk, majd megnéztük a közelben fekvő, gótikus stílusban épült Bányásztemplomot. Ezt követően, hogy a következő napi próbatételnek eleget tudjunk tenni, egy könnyed, szalonnára és hagymára alapuló vacsorával kedveskedtünk magunknak. Az est további részében, közös játékba kezdtünk, ún. gyilkosos, vagy maffia játék adott lehetőséget társaink, vagy akár nevelő tanáraink hidegre tételére, s bár „hullottak a fejek”, a hangulat gyorsan szárnyalni kezdett. Végül mindenki békében nyugovóra tért.
Másnap korán keltünk, közös munkával egy laktató szalonnás- kolbászos rántottát varázsoltunk reggelire, majd nekivágtunk az erdőnek. Elsőként ismét egy helyi érdekességet, a vízimalom múzeumot tekintettük meg, majd bevettük magunkat az erdőbe. Sajnos a fent említett téli ragyogásból nem lett semmi, értékelhető mennyiségű hó csupán kb. 700 méter fölött volt de azért kellemes időjáráshoz volt szerencsénk. Az alakulat egyébiránt jól bírta a gyűrődést, s egy darabig gond nélkül haladtunk. Utunkat egy nem tervezett kis kitérő zavarta meg, valamint az a tény, hogy Szabó Zsolt tanár úr, aki nem sokkal korábban egy csúnya lábsérülést szerzett, kényszerült fel adni a sétát. Miután rendeztük sorainkat, visszatértünk a tervezett útvonalra, ismét jó tempóban haladtunk, majd megint egy nehéz szakasz következett, ahol is hosszában mentünk végig egy meredek, helyenként fagyos, jeges hegyoldalon. Itt csak nagyon lassan tudtunk továbbjutni. Sajnos a sok elvesztegetett idő miatt, meg kellett állapítanunk, hogy a két hegycsúcs meghódítása már nem fér bele, ha még világosban szeretnénk visszajutni a faluba, így a Csóványost kihagyva, nekiveselkedtünk a Nagy Hideg-hegynek. Kemény, és izzasztó kaptató következett, de a csúcs kárpótolt fáradozásainkért. Odafent már majdnem áttörte a nap a felhőket, így érdekes, éles, fehér fényben úszott a táj, ám mi, hogy ne csak szemünk, de gyomrunk is igazán élvezni tudja az élményt megajándékoztuk magunkat egy- egy sörrel, forralt borral, vagy teával, ki-ki a maga ízlése és lehetősége szerint.
A könnyed felüdülést követően újra nekivágtunk az útnak, most már többnyire csak lefelé. Egy gyönyörű, dérrel behintett, sűrű fenyvest követően, egy gerincen ereszkedtünk mind lejjebb, majd egy alacsony hegyháton átvágva, lassan visszaérkeztünk Nagybörzsönybe.
Rövidesen már rotyogott a paprikás krumpli a fazékban, majd a bőséges vacsora után, egy fárasztó nap elteltével, szoros egyetértésben arra jutottunk, már csak egy fürdő és a puha ágy hiányzik a kirándulás teljességéhez.
Másnap, szombaton, a közös reggeli után, amely felemésztette a maradék kényér, kolbász, és szalonnakészletünket, kitakarítottunk szálásunkat, majd közösen utaztunk Vácig, ahol szétvált a csapat, és mindenki hazaindult.
Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a Kollégiumvezető Úrnak és tanárainknak, hogy támogatásukkal lehetővé tették a kirándulás létrejöttét, valamint hogy ránk szentelték a hétvégéjüket.
És végül álljon itt mindazok neve, akik részt vettek Börzsöny meghódításában:
Galsa lászló
Radnics Zoltán
Szabó Zsolt
Bene Tamás
Bóta Ádám
Farkas Máté
Fehér József
Füzi Balázs
Gajdos István
Hideg Mátyás
Melcher Richárd
Nagy Tibor
Nyitrai Balázs
Oposits Tamás
Péter Zoltán
Prazsák Pál
Sebestyén Martin
Szabó Levente
Szabó Norbert
