Hétvégenként egyre nagyobb pakkal indultak hazafelé. Beszélgetéseikben már többször szóba került a tanulás és a szakmunkásvizsga.
Sőt! Hosszas szakmai- és időpont egyeztetés után elkészültek a kollégiumi tablóképek is.
Aztán elérkezett az a bizonyos szerda, a búcsúztató napja.
Délben került sor az iskolai tanár-diák focimeccsre, melyen szép számmal léptek pályára kollégista diákok és tanárok. A mérkőzés mindkét fél számára tartogatott meglepetéseket. Mi, tanárok meglepődtünk és örömmel nyugtáztuk, hogy a fiúk mennyire tudnak küzdeni, tanítványainkat viszont olyannyira meglepte focitudásunk, hogy mire észbe kaptak berámoltunk nekik két gólt. A végeredmény nem érdekes!
Az ünnepi vacsora tepertőkrém (sóder) helyett rántott pulyka volt, de csak a szokásos tanári búcsúgondolatok, újdonsült nevelőtanárunk mini koncertje és az utolsó közös ima után.
A vacsora után, hagyományaink szerint a búcsúzók aláírásukkal hitelesítették négy-öt-hat itt töltött évüket.
Végül az est egy közös sörözéssel zárult.
Galsa László
kollégiumvezető
